Bősz Adrián

Nagyapám Bátán művelt szőlőt és készített belőle bort. Az ott eltöltött idő, akár szüretkor, akár metszéskor a mai napig meghatározza viszonyomat a szőlőhöz és a borhoz. A pincészet borainak egy része még mindig erről a területről származó szőlőből készül.

A szőlő egyébként több területről származik, a saját területek mellett mintegy négy hektárról vásárolok fel - mindig ugyanarról a területről, ugyanattól a gazdától. Benne megbízom, hiszen sok évtizedes tapasztalattal gondozza a szőlőterületeit, melyek Szekszárd egyik legkülönlegesebb területén helyezkednek el. Az egyik kiemelt terület a Látóhegy, mely területen a prémium tételekhez nevelik a szőlőt, erős terméskorlátozás mellett. A másik és talán legfontosabb terület a Cenege-dűlő, ahonnan szintén jelentős mennyiség kerül aztán szüretkor a pincébe. A szőlő nagy része még viszonylag friss telepítés, bár már mind termőre fordult, klasszikus öregtőkés területből kevesebb van. A célom nem az ész nélküli növekvés. Ahogy egyre inkább magába szívott a szőlő, a bor, úgy a gyakorlat mellé előbb a kertészmérnöki diplomát szereztem meg, majd innen szeretném továbbvinni pincészetet. A megfontolt, fokozatos fejlődés volt jellemző a kezdetektől és ezen nem is kívánok változtatni. Persze vannak céljaim, a 20 hektár lenne az a maximum, ami a távolban látni vélek. De egyelőre ez még csak olyan cél, mely felé nem hajt semmi – csak a saját álmaim.